Leggyakoribb problémák

Miért sír a baba?

Ha körülnézünk az emlősök világában, többféle gondozási mintázatot láthatunk. A fészeklakók, mint pl. a kutya, nyúl, egy biztonságos vacokban hagyják a kölykeiket, ahova meghatározott időnként visszajárnak szoptatni. Az ő tejüknek magas a zsírtartalma, hogy a kicsiket eltelítse és kibírják azt az időt, amíg az anyjuk távol van. A követők, mint pl. a ló, zsiráf, születésük után rögtön felállnak és követik anyjukat. A nagy izomtömeget sok fehérjével tudják felépíteni, ezért az ő tejük ebből tartalmaz nagyon sokat. A hordozott emlősök, mint pl. a majmok, vagy az ember, nagyon fejletlenül jönnek a világra és folyamatosan anyjuk gondozására szorulnak. Nem az a fontos, hogy minél hamarabb önállósodjunk, hanem hogy okosodjunk, növesszük az agyunkat! Ehhez pedig cukorra van szükség, nagyon sokra! Az emberi tejnek van a legmagasabb tejcukor tartalmaz, viszont a zsír és a fehérje nagyon kevés benne.
A bevezető után hirtelen váltásnak tűnhetnek a következő sorok, de mindjárt látható lesz a szoros kapcsolat. 

Miért is sírhat egy baba?

1. „Nem lehet éhes, hiszen még nem telt el 3 óra az előző etetés óta!”- gondolják igen gyakran az anyák, vagy hangzik el ez a mondat szakemberek szájából. Az embercsecsemő nem fészeklakó, hanem hordozott emlős. A magas tejcukor tartalmú tej nagyon gyorsan megemésztődik, akár 1-1,5 óra alatt, ezért gyakori az, hogy nem bírnak ki 3 órát 2 etetés között. És még nem is beszéltünk arról, hogy a szoptatás jóval több, mint etetés…

2. „Ha leteszem sír, ha felveszem, mosolyog. A sírással manipulál minket…” Ha az őserdőben az ősember letette volna az őscsecsemőt, felfalták volna az ősállatok. Ezért is hordozták folyton, az anyán volt biztonságban. Szerencsére ekkora veszély manapság ritkán fenyegeti a kisbabákat, de a „kód” még mindig él bennük, és jeleznek, ha nem érzik magukat biztonságban. Nem azért sírnak, mert született manipulatív zsarnokok…

3. Ugyanez pepitában: „Nem kell folyton felkapkodni, el fogod kényeztetni!” Az egyik legártalmasabb „tanács”, amit adhatnak. Hiszen ellentmond minden anyai ösztönnek. Ki nem szeretné megnyugtatni síró csecsemőjét? Mégis emiatt rengeteg anya állt és áll ma is szorongva a kiságy mellett és elnyomva késztetését, nem vette/veszi fel a picit, nehogy ártson neki… Szerencsére az elkényeztetés nem itt kezdődik. A babák egy módon tudják kifejezni, hogy valami rossz nekik, vagy valamire szükségük van. Ha ez a szükséglet kielégül, megnyugszanak. Ha nem, abból profitálnak a cumigyártók…

4. „Meg kell tanulnia egyedül elaludni!” A modern kori kisbabáktól sajnos nagyon sok olyan dolgot várnak el, amit nem képesek teljesíteni. A XX. század végén indult agykutatás, alváskutatás kapcsán arra az eredményre jutottak tudósok, hogy a babák nem tudnak egyedül elaludni és nem alusszák át az éjszakát. Ez is az ősember miatt van. Ha az őscsecsemő úgy aludt volna el, hogy arról a szülei nem tudtak volna, valószínűleg nem érte volna meg a reggelt… Az éjszaka átalvásának képessége pedig nem tanulás, hanem agyi érés kérdése. Mégis miért van az, hogy a sírni hagyott babák egy idő után úgy tűnik, átalusszák az éjszakát? Ennek szentelnék egy külön bekezdést…

5.  …avagy mi is az a tanult tehetetlenség? Miért NEM sír a baba? Amikor még nem szoktatták le az anyákat arról, hogy mindig, minden körülmény között reagáljanak a babák sírására, akkor a kicsik tudták, hogy gondozóik hamarosan jönni fognak és kisegítik őket kellemetlen állapotukból (megetetik, tisztába teszik, elaltatják, megnyugtatják, szeretgetik). Az anyák tudták, hogy valami oka van a babák sírásának, ezért minél hamarabb igyekeztek arra reagálni.

Mi történt akkor, amikor eme bizalmi kapcsolat során a baba sírására mégsem érkezett válasz? Mivel a pici tudta, hogy az anya minden körülmény között segít rajta, ezért bekapcsolt nála a vészcsengő: anya azért nem jön, mert VESZÉLYBEN van. Ezért okosan abbahagyta a sírást, nehogy maga is veszélybe kerüljön. Ebben a komoly vészhelyzetben a szervezet is átkapcsolt „üss, vagy fuss” üzemmódba, a stresszhormonokat felnyomva az égbe, előkészítve a szervezetet a harcra. Amikor a veszély elhárult, boldogan élhettek tovább.

Mi a helyzet akkor, amikor sérül ez a bizalmi viszony? Amikor a baba abbahagyja a sírást, mert azt hiszi, vészhelyzet van, de ennek ellenére sok idő után sem jön anya? A stresszhormonok az egekben, a bizalmi viszonynak lőttek. Hiszen ezek után miért sírjon legközelebb, úgysem jön senki, aki megmentené… Boldogan éltek…?

A baba valószínűleg nem. Tudósok vizsgáltak ilyen módszerekkel önállóan elaludni tanított babákat. Ugyanúgy ébredtek éjjel később is, csak éppen nem sírtak, mert megtanulták azt, hogy FELESLEGES JELEZNIÜK, úgysem érkezik rá válasz. Eljutottak a tanult tehetetlenség állapotába, belenyugodtak sorsukba. Ez az egyik szomorú dolog, ami ezekkel az apróságokkal történt. A másik a nem elhanyagolható stresszállapot, amibe kerültek. Úgy aludtak el, mintha éppen a II. világháború zajlott volna körülöttük. Kutatások azt is felvetették, hogy a tartósan magas stresszhormon szint gátolhatja a zavartalan érzelmi és idegrendszeri fejlődést, ami felnőttkorban a stresszreguláció zavarához, kötődési problémákhoz vezethet, visszavetheti az immunrendszer megfelelő működését, ezáltal gyakrabban betegedhet meg a kisgyerek. Ezek persze nem rögtön nyilvánulnak meg, és addig is anya, apa boldog, mert végre alszik a család. Nem napok, hetek, hónapok, hanem évek múlva derülhet ki, mit is okozott az alvástréning, az indokolatlan sírni hagyás.

Természetesen senkitől sem várható el, hogy 0-24-ig kialvatlanul ugrálja körül csemetéjét. Az is köztudott, hogy alvásmegvonással (amiből, valljuk be, a kezdő szülőknek igencsak kijut) kínozni lehet embereket. A picinek is szüksége van pihenésre, hogy zavartalanul fejlődjön az idegrendszere (is). Sok módszer van, amik segítenek elaltatni a babát. A szoptatás nyújtotta testközelség, az anyatejben lévő alvást indukáló fehérjék, a ringatás, halk éneklés által a baba létre tudja hozni azt a befelé fordult állapotot, ahonnan már könnyen el tud aludni. Magányosan, az ágyában sírva nem…

Talán jobb lehetett babának lenni az őskorban, mint manapság. Az ősanyák nem ültek szorongva, a napórát lesve, vagy leveleket tépkedve, hogy kivárják a következő etetési időt, miközben hallgatták gyermekük bömbölését. Nem olvasták el az összes babagondozási kézikönyvet, hanem egymást segítették át a kezdeteken és később is számíthattak az anyacsoport támogatására. Nem hitték el azt, amit még ma is lelkesen hangoztatnak egyes „szakemberek”, nevezetesen ha a pici jóllakott, tiszta a pelenkája és kényelmes helyen fekszik, akkor nem kell reagálni a sírására, mert annak nincs oka! Nem űzték ki belőlük az anyai ösztönt, amely, mint egy vészcsengő, cselekvésre késztette az anyát mindig, minden körülmények között…

Hasznos olvasnivalók: Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás, Sheila Kitzinger: Miért sír a baba?

Írta: dr. Sztahovits Petra